FRESH FROM COLOGNE!

na szépjónapot mindenki

úgy döntöttem, és mert többen kértek rá, hogy akkor én is belefogok a külföldi utazónaplóírásba... de rájöttem hogy ezt vagy napi rendszerességgel kell csinálnom, vagy sehogy... most kb ezen a bejegyzésen kívül kb 4 várat még magára, és 1 hetet kell bepótolnom, de legalább a képeket már feltöltöttem, ami félidejét elveszi ennek az egésznek....
szoval így kezdjen bele valaki a blogolásba :D

*de ne aggódjon senki sem, lesznek bőven személyes kiszólások és megszólítások írásaim folyamán!

apropó, ha valaki tudja, hogy lehetne email-cserét elvégezni ezen a hülye blogger rendszeren (kb gmail-es címemre szeretném ezt a blogot valahogyan átírni, de ezt sehogysem engedte nekem)
az kérem ne habozzon és küldjön nekem egy emberközelibb és földhözragadtabb segédletet illetve tájékoztatót az én kicsi agyacskámnak... Köszönöm!!!

*előre is elnézést, ha itt-ott hiányozna az Ü betű, sajnos valamiért nem fog már úgy, ahogy kellene... a gomb...

akkor el is kezdeném.
Szoval körülbelül 1 hete vagyok itten, máris sokkal hosszabbnak tűnik, kicsit forgalmas 1 hét volt. Szerencsémre nagyon aranyos és jópofa kis Hostelbe kerültem, ahol viszonylag elég sokan ajánlottak fel valamiféleképpen segítséget! sajnos az árakat nem vitték lejjebb, pedig végül 1 hetet töltöttem ott, sőt, még extra díjat is fizettem, mivel mikor máskor van a híres Koelner Messe - I AM PHOTOKINA világhírű Nikon kiállítás mint a múlt héten... szóval a semmiért még szívtam is, dehát ez van. legalább találkozhattam egy UKangol-kínai férfival, aki british-chinese akcentussal beszélt angolul... aranyos volt amugy, meg kedves, az a kis buzgó kínai fajta :) azon a napon 3 professzionális fotós vett körül, köztük ez a kínai, érdekes volt őket látni és hallani, ki hogy dolgozik... a kínai azt mondta, abban a szobában a jelenlévők által már alapíthatnánk egy kis studiót is :D vagy magazint, vagy amit akarunk... mindenesetre nagyon fanatikusak voltak, látszott rajtuk, hogy ők máshogy élik meg a világot körülöttük, mint a normál ember, szinte a gép nélkül elképzelhetetlen lenne élniük azt hiszem. Volt egy idősebb, aki 25-30 éve fotós, volt egy fiatalabb jelenkori, aki nehezen él belőle, persze az idősnek az a 30 éves gépe még mindig működik... no comment. a kínai inkább ilyen világító rendszerekkel foglalkozik, de persze fotóz is, de inkább személyes érdeklődés. na mindegy, túl sokat beszélek róluk :D ennyire azért nem voltak meghatározóak :D

szoval fura volt vasárnap megélnem az első egyke ebédem, nem is nagyon szerettem meg mostanáig sem, de az első napokban sajna arra voltam kényszerülve, főleg a Hostel-lét miatt.
Eleinte, mint azt már egyeseknek meséltem, egy grafikus pár hirdette lakást néztünk meg szüleimmel, ami fantasztikusan passzolt volna minden értelemben, a lány a Design egyetemen végzett, a fiú most végez, kedvesek voltak és szép volt a szoba, meg minden... de végül 2 napot várva válaszukra negatív értesítést kaptam felőlük... akkor elszontyolodva benyomtam 15 €ért magam keze által összeállítható Fajitast, az volt az első isteni ebédem itt Kölnországban :) méga nap is sütött hozzá, pedig attol a pertctől kezdve tulajdonképpen hajléktalan lettem bizonytalan időre :P meg kellett hoszabbítani a foglalást a jo kis törzshelyemen, fizetve az egész hétre az emelt díjú szobát :( de nem bánom, sajnos ez az én bénaságom eredménye.
nem tudtam, hogy Kölnben a kiadó szoba olyan, mint az amerikaiaknak az olaj, vagy az afrikaiaknak az étel... pfff
szoval aki ilyet tervezne mostanában, 1-2 hónappal előtte kezdjen el szervezkedni, mert itt csippcsapp lecsapnak napok alatt a szabad lakásokra...

a képekhez kapcs, az szoba amit láttok 1 napig volt az enyém, kis cuki 1személyes, akkor még élveztem ott lenni.. :) mikor meg szüleim hazamentek, vasárnap és otthagytak ebben a hostelben, este mikor visszatértem kis szobámba egy nyithatatlan bőrönddel találtam szembe magam este 10-11kor, nem kicsit akadtam ki, mi a franc történhetett azalatt a pár óra alatt, mialatt én távol voltam. Másnap intézkedni kellett és terveket kieszelni, végül apukám ajánlására egy férfi kéz segítségéért folyamadtam, és kis szerencsémre pont a tulajhoz volt szerencsém, aki egy tök jó fej fiatal 3 gyerekes családapa, a hostel előtt egy szórakozóhelyet üzemeltetett most meg azt átadta a családi kötelességek miatt, és a feleségével megnyitották ezt a hostelt... szimpi életvitelük van, szép volt a hostel is, kicsit antikos, mégis fiatalos. És ez a pasi, Roland, kitalálta, hogy 2 házzal arrébb van egy kulcsos, próbáljuk meg náluk. Mivel a férfikéz sem tudott kezdeni a zárral semmit :P végül 10-15 perc után ki is nyitották, és közölték velem az új kódot, azóta sem tudom, hogy változott meg, de azt hiszem igazából az én tudatalatti akaratom művelte velem ezt a kis viccet... Végülis én azzal a szándékkal jöttem ide ki félévre élni, hogy megpróbáljak végre talpra állni és életképessé válni a nehezebb helyzetekben is... illetve függetlenedni. pénzügyileg nem tudom :P de ügyintézésileg mindenképp :)
ugyhogy valószínűleg a sors ugy gondolta, kezdjük a bőröndnél :D:D

A hostelben ami még említésre méltó és oscart kaphatna az a csomagmegőrző módszer, amit megörökítettem az alábbi képeken, ott csüng rajta épp a kis lap topom, fantasztikus egyszerűen, mást nem is tudok hozzáfűzni... imádom.

amugy ez a 19. században, vagy 18-ban, egy kis kávézó&étterem volt, voltak régi képek a falon róla, meg a néniről az a szép kis becsillogó portrékép. Ami fantasztikus szerkezet, amit láthattok a 7. kép (sütis, recepciópultos) jobb felén az a lift szerkezet, ami az étel fel-le szállításához szolgált. 1 emelettel feljebb van a konyha, és van ott még egy csudi-rézcső, ami a hajókon szokott lenni, és lehet rajta keresztül "telefonálni" :D az utolsó nap használta is az egyik recepciós csaj, tök jó, a csőbe kell beszélni, aztán rácuppanni a füleddel a válaszra... mondta is nekem, hogy ez a szerkezet egy hajóról származik... áh fantasztikus!!!

Azon a héten rengeteget járkáltam ide-oda, lakásnézőbe is, ügyintézésre is és városnézésre is a kis biciklimmel, itt biciklivel járni élvezet, fantasztikus élmény, hogy mint biciklis az utakon jogom van, sőt, nem is kevésszer elsőbbségem!!! Ennek okán kicsit fel is szereltem a bicajt kosárral, megjavítattam a hátsó lámpát és vettem rá eső ellen egy ülésvédőt!
Ráadásul megtaláltam a származási országát, azt hiszem, eddig kb min 5-7 ugyanolyan bicajt láttam, mint az enyém, ugynaolyan színben is, illetve más színekben... úgyhogy most boldog a kis biciklim is, találkozhat rokonokkal végre.
bár már egyszer valaki meg akart fenyegetni már, mert valaki, akinek ugyanolyan biciklije volt, mint nekem, az úton valami csúnya dolgot csinált egy kocsissal, mire a kocsis beszólt, és az a bizonyos személy szó nélkül ott hagyta... aztán ez a kocsis, meglátva engem, amint épp elkötöm a saját bicajom, elkezdett kérdőre vonni, hogy én voltam e az imént, aki ilyen bunkó volt..?
én meg ártatlan módján azt hittem, hogy azt hiszi, elkötöm más bicaját :D

azért járkálnak a német járdákon is megfelelő számú őrült emberek, magukban beszélők és kurva hangosak. ilyen boszi félék, akik úgy hangzanak, mintha épp átkot szórnának az emberekre... török van persze bőven, és arab féle, kendős is, ma egy nő pl sámán módjára bűvölt vmit a kezével az ég fele... lehet egyfajta esőtáncot járt, csak mert épp esik...

a hostel-hétről ennyit, több kiemelkedő eseményre nem emlékszem, 1-2 lakáshoz volt szerencsém, de az egyik egy jóganő adta ki, akivel nagyon nem jöttem volna ki jól, és nem is volt vmi jó kis szobája, a másik egy barbie baba volt, akivel szintugy nem lettem volna olyan jóba, és a lakás se tetszett. kb ilyen kis amerikai feelingű kerületben volt amugy, aranyos nyugis lakás, dehát... nem is volt teljesen butorozott, meg ilyenek... a jógás se.

nehéz beleszokni az egyedüli-diáklétbe, de amikor a hét elején egyik nap épp a bicajomon suhantam végig valahol egy park mellett, akkor azt éreztem, hogy szép ez a szabadság.

folyt köv a következőkben>>