Frankfurt am 2010

hát itt éltünk egy ideig anno 1990-ben, egészen érdekes élmény volt oda visszamenni, amikor megtaláltuk a házunkat, habár anyuék rossz házszámot adtak meg, én útközben rögtön felismertem a házunkat, de mivel csak képek alapján emlékeztem rá, ezért nem voltam magamban biztos, gondoltam hátha vannak ugyanolyanok mint a mienk volt. Végül kiderült hogy mégiscsak igazam volt, mert a házszám amit anyuék adtak, egy 10 emeletes panel volt.Akkor jöttem rá, amikor a hátsó udvarát is megláttam a házunknak. Megtaláltuk az ovimat is, és azt a bizonyos pizzázót a sarkon, amire én személyesen már nem emlékszem,de állítólag állandóan oda jártunk. Olyan furcsa és szép volt, hogy minden megmaradt ezek szerint a régiben ott, szinte semmi sem változott, se a ház, se az ovi, én attól féltem, nem ugy fogom viszontlátni ahogy emlékeimben maradt meg. De mégis és ez olyan szép volt, és uton visszafele felismertem a parkot, amin mindig keresztül mentünk amikor usziba mentünk. És emlékeimben ez a park hattalmas volt, most meg látva nevetségesen kicsi kis parkocska, de vicces volt látni az aránykülönbségeket kicsiként és nagyként. Egy villanás erejéig láttam az uszit is a villamosról, úgy tűnt az sem változott meg, és felismertem a villamosmegálló mellet azt az utat, ami a lovakhoz vezetett, meg más háziállatokra is emlékszem, de lehet azt már odakavartam. Olyan volt, mintha az álmaim megvalósultak volna és ilyen fura álom/valóság keverékét éreztem magam körül, mint aki állandóan dejavu-zik, és nem tudja álom volt e vagy valóban megtörtént egyszer már. valami remegés féle is rámjött miközben sétáltunk az utcákon. de nagyon jo volt, és szép volt ott Massimoval is és csodaszép volt a környék, sütött a nap, mint egy mese, és olyan volt, mintha megragadt volna ott az idő, mióta elmentünk onnan.

Nem is tudtam hogy ilyen szép helyen éltünk.

(elnézést a fakó képekért, a gépem kezd kellően megöregedni...)

ez a cica hűen követte a tolószékes gazdit, annyira cukkantyú volt, amikor visszafele jöttünk az úton melegedett a forró aszfalton)

Weißkirchener Weg 57

ő az ovi

Majd utána visszamentünk a városba várost nézni, de nem annyira fogott meg minket a belváros... sok felhőkarcoló, bank, cég, jó kocsik. Ez az undorító € szobor. Spirituális pláza, egy két jó múzeum, de nem volt időnk rá. JA és persze mikor máskor mint PONT akkor volt a híres neves Buch Messe, könyvkiállítás, amiről Maczó órákat tudna/tudott regélni. és én NEM mentem el rá... kicsit bűnösnek éreztem magam, meg pont aznap zárt is, én meg inkább az időutazást választottam mint sok100ezer könyv és sok emelet átfutását.

Szóval Maczónak tessék nem beárulni engem, mert véglegesen is elkönyvel...micsoda szóvicc!

(habár már nincs tipó, szoval nagyjából nincs mitől már tartanom? pff)

De a folyópartra érdemes volt elmennünk, az olyan kis aranyos nyugis kis folyópart hangulatú tér, sok vadlúddal,hattyúval, kacsával és transzfesztitákkal :) meg rengeteg gyerek és kutya. a németek gyerekesek és kutyások.

(ez egy spirituális bevásárlóközpont volt)

(ez meg egy őrült Banán Bandita:P)

Stupid Design in Cologne

...volt az első heti projekt neve, Erlhoff igazgató úrral, aki egy laza ember és eléggé intelligens, de egyben maffia vezér is tuti, elintézte, hogy ő egyedül rágyújthasson bárhol az egyetemen.Akár óra közben is, de legalább szivarozik.

Szóval ez az első hét ilyen bemelegítő az újoncoknak, a mi csapatunknak az volt a feladata, járjon körbe egy kerületet, és gyűjtse össze mi a hasztalan, esztétikátlan, avagy buta design a városban. De ebből a kategóriából a reklám ki van zárva, mert az nem Public Design. Bajba vagyok, mint hogyan neveznek magyar nyelven, de valami olyasmi lehet, mint városképtervezés, jeltervezés....valamilyen mennyiségben arculat, de nem privát cégeké, hanem ugy a köztéré. igen, ez az, köztértervezés, éljen. Nehéz itt, mert szinte minden órám angolul folyik, de a német nyelvű órák is megerőltetőek az elvárthoz képest.

ÉS ezek után le kellet bonyolítanunk egy díjátadást, a leghülyébb designnak amit találtunk. Ez ilyen kis geg volt igazából, és mi a legjobb az egészben....?? Hogy elértünk vele egy változást, tök durva...

Pont ez a sikerélmény hiányzik az otthoni légkörből. kb 15 ember körbejárt egy kerületet, befotózott, lefilmezett egy tárgyat, vagy valamit, amit butának és feleslegesnek talált, mi kiválogattuk a legjobbakat, megterveztük a díjat, lebonyolítottunk egy szavazást, abbol lett egy díjátadás amit a TV közvetített, és láss csodát---a a város "kijavította" a kritizált objektumot.

Szerintem ez egészen fantasztikus.

De beszéljenek helyettem a tények:

A leírás angolul:

A prezentáció egy része,amit végül nagyjából én csináltam, de sajnos maga a prezentálás bebukott, nem működött a mikrofon, nem indult be a video kattintásra, pedig 3 is volt, meg a prezentáló alanyok lámpaláz miatt nem nagyon tudták fenntartani az emberek figyelmét, illetve kicsit el is siették a dolgot... de aztán meg lett mindenki hívva egy fagyira és megbeszéltük, hogy nem kell félni :D meg hogy ha lehet, ugy kerüljük ki a digitális technikát, ahogy csak lehet, amiben van valami. volt egy prezi, ahol nuku gép és projektor, az egész "élőben" ment, papirral filccel magyarázva és az egyik legjobb prezi volt!

(aperto=nyitva)

Így készült A Díj. Olyan jó volt látni, hogy egy tervből, amitől nem vártam sokat(én azt hittem, hogy ez a rágógumis megoldás a végén undorító lesz, nem igényes, habár közrejátszott, hogy azt hittem 100 ember fogja a rágógumiját odaragasztani...ahhoz képest meg alig volt pár), tök igényes tárgy lett végül, ugy értem itt tényleg van elvileg majdnem minden eszköz és szakértelem, hogy megcsinálhasd, amit eltervezel... gondolok itt konkrétan arra a pexilemezre, vagy nem tudom mi a neve, amibe belevésettük a betűket, és ezt mind itt a suliban... amit mi meg otthon egy kirándulás erejéig maczó úrral egy spéci nyomdában figyelhettünk meg távolról csak. az meg mázli volt, hogy az egyik gyerkőc értett a fúráshoz, szereléshez...

jó kis csapat volt, de irtó fárasztó is egyben, hogy 15 ember közös nevezőre jusson... annyiszor ismételtük egymást és magunkat.jaj.

A szavazás menete:

(e képen látható a professzor igazgató úr, menő direkt kifordított varrott kabátjával)

és itt konkrétan felhelyezték végül a nyertesre a díjat a helyszínen, ahol a leghülyébb tárgy leledzik, mely végül a P lett, ahová belinkeltem a videót is. Erről készült TV felvétel is itt látható

(sajnos csak német, habár a hiteles német színjátszás és rendezés szerintem szájbarágóan elmagyarázza, miről lehet szó, nyelvismeret nélkül is :) Amugy ezen a híroldalon aztán jött a rengeteg kritika, hogy nahh persze, a diákok csak fikázni tudnak, de arra bezzeg nem koncentrálnak hogy kéne változtatni dolgokon....

A tanárunknak ezzel kapcs az volt a koncepciója, hogy előbb kritikát kell alkotni, mert nincs Design kritika. és végülis igaza van, pedig miért is nincs? mert hogy kellene lennie.

És végülis (persze nagyrészt az ő személyének befolyásával) sikerült elérni valamit ezalatt az 1 hét alatt. Tök jó volt megtapasztalni végre ezt a hétköznapi féle sikerélményt, ami igencsak ritka és hiányzó elem a mindennapokból. legalábbis otthon, itt még nem tudom. Azért tényleg sokat körzejátszott, hogy a tanárunk egy spéci ember, akit kb már mindenki ismer Kölnben, mert nyomul és nyomatja a sulit ezerrel a napilapokban is és mindenféle rendezvényen, mesélt egy két sztorit azzal kapcs is, hogyan próbálja a bürökrata világot kijátszani. érdekes egy alak, de sok esetben igaza van és képbe van nagyon magyarországgal is, meg ismeri erdélyt és bekét, meg ilyenek...)

és itt az eredménye, el lett távolítva az a nagy bütyök, aminek nem volt értelme és csak veszélyforrást jelentett a gyerkőcök meg mindenki szempontjából.

Persze szebb sem lett, ami megintcsak egy jó kérdés, na de miért nem lett akkor az egész új és dizájnos, de azt hiszem ennek az egy hétnek nem az volt a célja, hogy szépítsünk, hanem hogy változtassunk a mentalitáson és felhívjuk a figyelmet erre-arra kiálló bütykökre meg nem tudom :D

Nekem a kedvencem a napelemmel működő parkolójegy automata, ami tényleg buta dolog, hogy fák alá helyezték, de engem inkább olyan szép filozófiai úton fogott meg.. valahogy olyan szép kis konstrukció így ahogy van és egyáltalán nem bánom, hogy ilyen hülyék voltak az emberek. Sőt szinte olyan, mintha tudatalatt valami installációt csináltak volna, de lehet hogy túlzok...

(*itt még egy kis olvasnivaló is némtül, akinek kedve tartja)

UI: A Helveticához a csoport ragaszkodott, de nagyon, volt köztünk egy glasgow-i gyerkőc is, főleg ő nyomatta, hogy helvetica,helvetica,helvetica, ugyhogy nem volt meglepő. sőt,elejtette a grid rendszert is, erősen nyomatékosította, aszerint szerkesszem a prezit...

hát mit lehet erre mondani egy skótnak..? :)